A sport meghatározó szerepet játszott egész életemben.
Diákként, egyetemistaként, tanárként és anyaként tapasztaltam meg a
sport fizikális és mentális hatásait, magamon és hozzám közel álló
embereken. A sportpályafutásomat atletizálással kezdtem majd
kézilabdázással folytattam, így a sportolók kihívásait, nehézségeit a
saját bőrömön is megtapasztalhattam. A Testnevelési Egyetemen testnevelő
tanári és kosárlabda szakedzői diplomát szereztem. Az egyetem elvégzése
óta a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Egészségtudományi Karán
tanítok, valamint úszást oktatok kicsiknek és nagyoknak.
Versenysportolóként, versenysportoló gyermek anyukájaként,
testnevelőként szinte eddigi egész életemet sportpályákon, uszodákban,
tornatermekben töltöttem.
Sikeres sportolók mellett sok reményvesztett sportolót,
elkeseredett szülőt láttam akik tanácstalanok voltak az áhított
eredmények elmaradása miatt és rendkívül csalódottak is, hogy a sok-sok
befektetett munka mégsem hozta meg a várva várt eredményt. Ilyenkor
mindenki az edzések minőségéről, mennyiségéről, technikákról,
taktikáról, csapatszellemről vagy annak hiányáról beszél, ugyanakkor
ritkán jut el odáig a diskurzus, hogy a fizikai és technikai felkészülés
mellett talán fejben, mentálisan is fel kell készülnie a gyerekeknek,
sportolóknak és nem ritkán a családtagjaiknak a reális célok kitűzésére
és azok elérésére.
Bennem már régen megfogalmazódott az a felismerés, hogy az
eredményességhez nem elég a fizikai kiválóság, ide bizony mentális
felkészülés is szükséges, amit komolyan kell venni. Nagyon sokat
olvastam, podcastokat hallgattam ebben a témakörben és a sport
mentáltréner képzés elvégzése után egyértelműen megfogalmazódott bennem a
gondolat, hogy segítenem kell, mert tudok és szeretnék is segíteni a
sportolóknak a nehézségek leküzdésében. Tapasztalataimmal, képzéseken
elsajátított eszköztárral immár örömmel és felkészülten állok az
elakadással küzdő sportolók segítségére.
